Showing posts with label nyüszkölök. Show all posts
Showing posts with label nyüszkölök. Show all posts

Tuesday, December 13, 2011

There are times...

... when everything falls in the right place, and there are times when they just don't. I have a few unfinished projects to prove the latter. Finishing the embellishment of my globe ornament went just fine, I was quite happy with the result, but the mounting didn't go as I have imagined. It can be saved, I have figured out a way to do that and even started finishing it up, but by then I got so frustrated that I needed a quick, rewarding project to lift my spirit a bit.


So I put the ornament away, not too far, just on the corner of my table (it will only take one or two more hours to get it done, just not today) and pulled out my box with silk ribbons and a piece of silk dupioni - got to love both of them - to make this cute little pendant:



I do feel a whole lot better already. Silk is just as good as chocolate :) Maybe even better. But, definitely, at least just as good!



Monday, December 12, 2011

Snowman Finger

If there are people who suffer from tennis elbow, here I am suffering from snowman finger. Pricked, that is. Again, worse than ever... I should have learnt my lesson by now, shouldn't I? Who in the right mind would try to stitch by hand, without a thimble, through 6 layers of taffeta, plus 2x interface, plus 2x backing??? Besides me, I mean :-)
Ha van olyan aki tenisz könyökkel szenved, akkor szenvedhetek én is hóember ujjal. Agyonszúrkálttal. Megint... Pedig már igazán megtanulhattam volna ezt a leckét. Ki az aki józan ésszel, kézzel, gyűszű nélkül akar átvarrni 6 réteg tafton, meg 2x közbélés, meg 2x bélésen? Úgy értem, rajtam kívül :-)

But even though I am not able to stitch today, and I have my questions about tomorrow, I am so happy with the result of my pricked fingers:
De annak ellenére hogy ma egyáltalán nem tudtam tűt (sem) fogni a kezemben, és a holnapban sem vagyok biztos, nagyon örvendek az ujjaim szurkálása eredményének:


A snowman suit for Sára, my daughter, as she is going to be the snowman the school's Christmas play this Wednesday. Her first play, our first costume... I just hope she will want to wear it and have enough patience for that half an hour she has to wear it (rather hard thing for a three year old, let's face it).
Egy hóember jelmez Sára lányomnak, aki hóember lesz szerdán, az ovis karácsonyi játékban. Első szerep, első jelmez... Remélem meglesz benne türelmesen abban a fél órában amíg viselnie kell (lássuk be, nem könnyű dolog ez egy 3 éves számára)

Very special thanks to Sára's godmother, 
who helped me (or let me help her) and bared with me for the entire
8 hours 
of the making of the suit on Sunday!!!
Hálás köszönet Sára keresztanyukájának,
aki végig segített nekem (vagy megengedte, hogy segítsek neki) és elviselt engem
vasárnap, a jelmez készülésének mind a 8 órájában!!!

Fitting session in the studio

We used one of her white T-shirts (sliced up in the back) to hold the upper body, and we made a plain underskirt from cotton fabric to hold the lower ball, we gathered lots of taffeta to make the two balls, we sewed them to the holding parts, and then sewed the two balls together by hand. The suit closes in the back with velcro - she will have to change clothes during the play, so we needed a quick solution. For the arms we simply cut two straight openings on the upper snowball. And last, but not least, I made the buttons from black and red felt and some stranded cotton.
A felső rész vázának egy, a lányzónak megfelelő méretű, pólót használtunk (hátul középen felhasítva), az alsónak pedig varrtunk egy egyszerű alsószoknyát, aztán buggyosítottunk sok-sok taftot a két hógolyóhoz, rávarrtuk külön-külön a vázakra és aztán kézzel egymáshoz varrtuk a két golyót. Hátulra tépőzárat varrtunk pontokban, mert a szereplés közben át kell majd öltözni, így egy gyors megoldást választottunk. Hogy a karocskák is kiférjenek valahol, egyszerűen hasítottunk és eldolgoztunk két nyílást a felső hógolyón. A gombok fekete és piros filcből készültek és 6 szál osztott hímzőfonallal öltöttem fel őket.


I think that we did quite well! Except for my fingers, but that will be all forgotten by the time I'll be the mother watching her daughter in her first little play :) I'd better pack some more hankies into my purse...
Merem állítani, hogy egészen jól sikerült! Kivéve az ujjszurkálást, de az meg biztosan el lesz felejtve mire az az anya leszek aki a kislánya legelső szereplését pityergi végig :) Megyek, bepakolok még pár szebkedndőt a táskámba...


Monday, November 7, 2011

Letter to St. Nicholas / Levél a Mikuláshoz

It has been weeks that my daughter has been asking for an earth globe, so I told her that if she behaves and eats her meals and brushes her teeth, St. Nicholas just might bring her one. And I was happy with her choice, because it does not fall into a thousand pieces and does not make noise, not to mention how educational it is.
Hetek óta emlegeti kicsi lányom, hogy mennyire szeretne egy földgömböt. Elmondtam neki, ha jó kislány lesz, megeszi az ebédjét és szépen fogat mos, a Mikulás talán majd hoz neki egyet. Örültem is, hogy erre vágyik, mert amellett, hogy csak egy darabból áll és nem zajos, ráadásul még hasznos is.

But, while shopping for groceries yesterday:
De tegnap, a heti bevásárlás közben:


I have a feeling that when we sit down to write the letter to St. Nicholas, it won't be an earth globe that the young lady will be asking for... :D
Nagy a gyanúm, hogy mikor leülünk megírni a levelet a Mikulásnak, mégsem földgömböt fog  kérni benne a kis hölgy... :D


Friday, November 5, 2010

Fehér / White

Már készen lenne, ha a pikók és én nem állnánk hadilábon... Valamiért nem akarnak formásra sikerülni... De azért sem fogok egyebet kitalálni a helyükre, muszáj lesz megszelidítsem őket. Valamikor.
It would be finished already if the picots and I weren't at war... For some reason I cannot get them right... But I don't want to replace them with some other stitch, so I must tame them. Sometime.





Ilyenforma lesz mikor nagy lesz:
It is going to look something like this:





Sunday, October 10, 2010

Feketetói Vásár 2010


Idén sem hagyhattuk ki a minden október második hétvégéjén megrendezett körösfeketetói vásárt (Nagyváradtól Kolozsvár fele félúton). Bár minden évben egyre több a bóvli és a hamu, a hangulata megmaradt (azért 1815-ben biztos nagyon más volt a népi mesterségek vására :D), talán a minden évben visszatérő árusoknak és vásárlóknak köszönhetően. A rengeteg MINDEN között lapulnak még kincsek, ha ügyesen keres az ember, vagy éppen szerencséje van rájuk lehet lelni.
Hogy mit NEM lehet ott találni? Ez jó kérdés... Mert minden van: zöldség, gyümölcs, körhinta, mézeskalács, régi csizma, pálinka, régi és új háziszőttes, tulipános és antik bútor, hamisított bármi és akármi, autó akkumulátor, régi és új régiségek... egyszóval minden amit el lehet vagy el sem lehet képzelni.
És igen, HANGULAT! De azt nem lehet szavakban, se fotókban elmondani. Már csak azért is érdemes elmenni :)













Még több fotót láthattok ITT.
Jövőre ugyanekkor, ugyanitt :)

Wednesday, September 1, 2010

Sára nyaral

- Sára, milyen fagyit kérsz? - mert, mint múltkori bejegyzésemből kivehető volt, a fagyi az finom, a fagyi az kell - Epreset vagy csokisat?
- Eplescsokis, igen, jó lesz! (a válaszhoz tessék odaképzelni a bősz és türelmetlen bólogatást)

Magyaráz magának csúszdázás közben: "Sála mászik edül, kapaszkod, igen, hallod, lépsz fokla minden, vigyázz, kopi fejed kibújt, csucsíííííík! Mégmégmég!!!"

Lekevert egyet egy kisfiúnak mert két lépcsőfokkal utána mászott a csúszdára... Nagy sírás-rívás közepedte elvonultunk a játszótérről... Büntetésképpen kiharapott egy darabot az orcámból...

Zuhogó esőben, sátor alatt vacsoráztunk, elmenni még nem lehetett, így szórakoztatni próbáltuk a gyereket. Könnyen ment: énekeltem (mindenki javára halkan) a HoppJuliskát ő pedig felállt a padra és táncolt. Mire elállt az eső, minden nemzetiségű jelenlévő és a környéken sétáló turista kívülről tudta a nótát. Meg azt is, hogy "Megy a gőzös"...

Szerinte minden pincért "Fenkjú"-nak hívnak: "szia, fenkjú, hol az ebéd?" vagy "fenkjú, hozza csokis palacsitánt Sálának"

Az ebédnél lelopta a szomszéd asztalról a kenyeres kosarat... Hozzátartozik a történethez, hogy az asztal körül emberek ültek, a kosárban pedig kenyér volt ...


Természetesen a fényképezőgép letöltő kártyája otthon vigyáz a lakásra, így képeket egyelőre mégsem tudok mutatni.



Monday, August 30, 2010

"Nyüszkölés a feredőn s a nagy víz martján"

írta annak idején a gyergyószentmiklósi Laji bá, most pedig, ha megengedtetik, jómagam.

Mert nyüszkölés az van, feredés nem sok. Illetve hogy van, de kizárólagosan tisztálkodás céljából és csakis a szállásunkon. Úgy indultunk el otthonról, hogy épp kilábaltunk a meghűltségből - már aki, mert egyesek még mindig ugatnak, szerencsére csak a nagyok közül - így mellőzzük a tengerben való mártózást. Egyelőre. Fagyit viszont már ettünk. Mindahányan. "SálaeszikfagyitmééééééégAnnyaAgggggyaaaaa!" De aztán szerencsére a fagyis néni elment szabadságra és bezárt a fagyis bódé, de még a fagyigyár is bezárt. Na, persze, úgy kábé a ma délutáni sétáig, amikor felfedezi a gyerek, hogy hazudtunk neki, és rájön - megint - hogy nem lehet bennünk bízni... De különben is, honnan tudta ez a gyerek, hogy mi az a fagyi és hogy olyan feltétlenül kell neki is?!!!!

És megtanultam még valamit horvátul: konci za vez, azazhogy hímzőfonal(ak). Hehe. Mert mi után szaladgál az elvetemült hímző turista, ha nem színátmenetes Ljubica után. Megjegyzem, nem is volt olyan könnyű rátalálni mint gondoltam volna, de aztán egyszer csak ott volt előttem az aprócska rövidárú bolt rengeteg 3 féle színátmentes Ljubicával. Jött is velem mindháromból és ráadásul pár méter csipke is hozzámszegődött, mert olyan is kell feltétlenül, mert ki tudja mikor és mire lesz még jó. Mert én tudom mi az és azért kellett nekem feltétlenül.

Huncuttündér néha átváltozik Huncutsárkánykölökké és van "adidaaaa" és "nemnemnem" és "híííííííííííííííííííííííííííííí", de szerencsére ő jobban bírja a gyűrődést aminek mi tesszük ki, mint mi azt a gyűrődést aminek ő minket :DDDD Eddig minden alkalommal vissza is változott, remélem ezentúl is így tesz. Már hogy visszaváltozik. (Most komolyan, Mama, nincs gond, eszik, alszik, játszik, kofáskodik rendesen, csak tudoood... vannak pillanatok :) )

Ma, ebéd közben, talált magának egy német családot... Átköltözött az asztalukhoz és tündérkedve bűvölte őket egészen addig amíg haza akarták vinni magukkal. Ment is volna, nem volt azzal gond, főleg, hogy a német lánykának csudaérdekes karkötői voltak és ő játszhatott minddel egyszerre, de közben megérkezett az asztalunkra a csokis palacsinta és egy csokiba mártott kiskanállal vissza lehetett csalni a kis kivándorlót, hogy azért a kedves német család is nyugodtan ebédelhessen.

Nagyjából ennyi. Egyelőre.
Fotók később. Vagy holnap.



Sunday, July 11, 2010

Ezúttal fordítva / This Time The Other Way Around

Az úgy szokott történni, hogy Sárát leparkoljuk a szüleimnél, üres csomagtartóval elszáguldunk Pestre, letámadom és kirabolom az Évát vagy/és a Meseboltot és az ott talált kincseken felbuzdulva, tele puttonnyal és tervekkel jövök vissza.

Tegnap megfordult a világ... Sárát, Fifit, Violát és Kankalint, NemMuki,Majom társaságában, becsomagoltuk a gyerekülésbe, hogy egyikünk se unatkozzon Pestig - bejött, senki nem unatkozott. A csomagtartóba pedig begyömöszöltük öt képemet és nyugisan eldöcögtünk Pestig. Ott, egy kis keretezés után, tele szatyorral, nagy képpel a hónom alatt (óriásszatyorban sem fért el) becipekedtem az Évába és... hát... ott hagytam őket... Aztán, máskori önmagamhoz képest, mondhatom azt is, hogy üres puttonnyal jöttem ki onnan...

És én is kicsit üresnek érzem most magam. Nem azért mert nem vettem semmit (nem vagyok én vásárlás függő, sem ami a cipőket, sem ami a kézimunkát illeti :D) hanem mert a falaim is üresebbek. Mondogatom magamnak és a falaknak is (nem az első eset, hogy jól eldumálgatok velük), hogy csak pár hét az egész, de akkor is furcsa érzés.

Arra még mindig keresem magamban a választ, hogy korábbi, megtörhetetlennek tűnő elhatározásom ellenére, most miért is döntöttem úgy, hogy részt veszek a kiállításon... Ha megtalálom, majd szólok.

És még valami: a kézimunkaboltot költöztessék a szökőkút és a mozgólépcső mellé! Aki kitalálja miért, annak biztos van Sárája :D





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...