Sára nyaral

- Sára, milyen fagyit kérsz? - mert, mint múltkori bejegyzésemből kivehető volt, a fagyi az finom, a fagyi az kell - Epreset vagy csokisat?
- Eplescsokis, igen, jó lesz! (a válaszhoz tessék odaképzelni a bősz és türelmetlen bólogatást)

Magyaráz magának csúszdázás közben: "Sála mászik edül, kapaszkod, igen, hallod, lépsz fokla minden, vigyázz, kopi fejed kibújt, csucsíííííík! Mégmégmég!!!"

Lekevert egyet egy kisfiúnak mert két lépcsőfokkal utána mászott a csúszdára... Nagy sírás-rívás közepedte elvonultunk a játszótérről... Büntetésképpen kiharapott egy darabot az orcámból...

Zuhogó esőben, sátor alatt vacsoráztunk, elmenni még nem lehetett, így szórakoztatni próbáltuk a gyereket. Könnyen ment: énekeltem (mindenki javára halkan) a HoppJuliskát ő pedig felállt a padra és táncolt. Mire elállt az eső, minden nemzetiségű jelenlévő és a környéken sétáló turista kívülről tudta a nótát. Meg azt is, hogy "Megy a gőzös"...

Szerinte minden pincért "Fenkjú"-nak hívnak: "szia, fenkjú, hol az ebéd?" vagy "fenkjú, hozza csokis palacsitánt Sálának"

Az ebédnél lelopta a szomszéd asztalról a kenyeres kosarat... Hozzátartozik a történethez, hogy az asztal körül emberek ültek, a kosárban pedig kenyér volt ...


Természetesen a fényképezőgép letöltő kártyája otthon vigyáz a lakásra, így képeket egyelőre mégsem tudok mutatni.